»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 


MANN GYULA: A piros iskolába jártam - I. fejezet

I. Bevezető

Történeteim, melyeket 2011-ben írtam, életem azon szakaszából valók, amikor "lelkes apuka" lehettem gyermekeim iskolájában. Hála Nekik, eredményeiket saját teljesítményük alapján érték el, így iskolai szerepvállalásom nem a bizonyítványuk kozmetikázására irányult. Ilyen vád legalábbis nem ért utol. Egy kicsit magamért is dolgozhattam.
A sulitól az évek alatt összegyűjtött pontjaimban több volt a fekete, mint a piros. Az elsőként iskolássá lett gyerekem osztályában vállalt kisebb-nagyobb javítási munkák után óvatlanságból az SZMK (Szülői Munkaközösség) sportfelelősének választottak. Elképzeléseim mellé állítva mintegy kilencven szülőt, az iskola udvarán 1350 m?-es alapterületen világítással és hangosítással is ellátott salakpályát építettünk. Az itt leírtak ezen munkák előzményeiből, megvalósításából és az azt követő eseményekből nyerték témájukat. Jóllehet, akkori följegyzéseim pontos időrendiségben dokumentálták az eseményeket, most erre kevésbé törekedtem, belőlük inkább gondolati egységük szerint gyűjtöttem egy csokorra valót.

Azóta mintegy negyed évszázad telt el, de történeteim végére még nem tehetünk pontot. Akár elölről is kezdhetnénk. A múló idő azonban parancsolóan szólít, hogy megemlékezzek az élőkről és a körünkből már eltávozottakról, akiknek emlékét papírra vetve és így felidézve, előttük fejet hajtsak és köszönetet mondjak.

    »VISSZA 


                              nti WEBDESIGN