»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 


MANN GYULA: A piros iskolába jártam - XIV. fejezet

XIV. Bütyök

Nem lettem készen a munkámmal. Így történt, hogy otthon szereltem a sportpálya világításához a kapcsolótáblát még karácsonykor is. Így sem tudtam befejezni, de másnap csak lecipeltem a suliba. A helyszíni szerelés sötétedésre elkészült, miközben a haverok lelkesen buzdítottak, észre sem vettem, hogy telik az idő. Még egyszer végiggondolni és aztán bekapcsolni - "és lőn világosság".

A bíborszínben felragyogó salakpálya közepén egy összekucorodott alak, lábait maga alá húzva, ahogy ez egy hűséges házőrző szokása, aki már ki tudja mióta türelmesen várakozott. A felragyogó fényre megmozdult és lassan két lábra állt. Ez a hűséges kutya Bütyök, a tizenéves szobafestő tanuló volt, elmaradhatatlan segítőnk. Jött, hogy pezsgővel kezében elsőként köszöntse közös örömünket. A büfé faláról (itt állítottuk fel az említett kapcsolótáblát is) békés ezüstszínű őzikék néztek le ránk - Bütyök alkotásai. Itt nem kötötték gúzsba alkotó képzeletét iskolai szabályok, ezért hát boldogan kifestette az egész helyiséget a rájuk pingált őzikékkel. Kár, hogy a maradék sárga festéket ugyanezen eufórikus állapotában a XX. századi impresszionisták stílusát meghaladva az udvar felőli vörös falfelületre löttyintette. Nem értvén ezt a törekvést, "zsűrink" kritikája ez ügyben szigorú volt. Némi huzakodás után azért Bütyök nagy nehezen csak letakarította ezt az utóművét. Bütyök, Lajos és M. Jani egykorúak és haverok voltak. Bütyök és Lajos hozzánk M. Jani révén jutott el. Én már nem jártam le az iskolába, amikor ők még próbálták folytatni a munkát.

Sok év telt el azóta, hogy találkoztunk. Ha jártamban- keltemben fürkészem a szembejövők tekintetét, talán azért is teszem, mert reménykedem, hogy egyik-másik arcban Bütyökre és barátaira, de legalábbis hasonlókra ismerek.
    »VISSZA 


                              nti WEBDESIGN