»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 


MANN GYULA: A piros iskolába jártam - XXI. fejezet

XXI. Fogadóóra

2009-ben az Újpalotaiak Baráti Köre huszonöt éves születésnapját ünnepelte. Mint alapító tag meghívást kaptam. Tagtársunk - a kerület első embere - egy-egy emléklapot ajándékozott az alapító tagság választmányának. Ez a megtiszteltetés váratlanul ért, mivel nem tudtam elfelejteni, hogy elődei mit meg nem tettek megalakulásunk megakadályozásáért. "De ha már így áll a dolog" - gondoltam - "talán kérhetek is tőle valamit." Így hát emlékeztettem kettőnk egy régi beszélgetésére. Történt, hogy hajdanán az ország akkor első embere H. Gy. Újpalotára látogatott, hogy neki kampányoljon sikeres polgármesterré választásához. A nagygyűlés helyszínéül - mily csoda! - éppen a piros iskolát választották. Odamentem hát a leendő polgármesterhez, hogy alkalmat találjak a fent említett beszélgetésre. A rendezvény után erre módom is nyílt. Megmutattam neki a méltatlanul elhanyagolt gazos salakpályát és kértem, hogy tegyen valamit ennek rendbe tételéért. Volt még valami, ami ennél is jobban fájt nekem. Az iskola szolgálati lakásában lakó egykori gondnok özvegye korábban arról informált, hogy az oszlopokhoz menő földkábeleket szándékosan átvágták. Kértem ennek rendbe tételére is. "Ha megválasztanak, első dolgaim között lesz, hogy ebben is rendet csinálok" - válaszolta. Megválasztották. Eltelt egy-két, lehet, hogy három választási ciklus is, nem történt semmi, azon kívül, hogy a gaz évről-évre nagyobb lett. Igaz az is, hogy időközben én se jártam a nyakára.

Azon a bizonyos estén 2009-ben, szombaton 21 órakor vette a telefonját. Szakemberét, a kerület főenergetikusát előttem utasította, hogy hétfőn nézzen ennek utána és sürgős jelentést vár a földkábel ügyében. Három hét hasztalan várakozás után előkerítettem az intézkedésre kijelölt energetikust (régi ismerősömet). Unszolásomra végül is találkoztunk az iskolában a magammal vitt szerszámokkal és műszerrel magam ellenőrizhettem a földkábelre vonatkozó állítást. A földkábel sértetlen volt - engem vágtak át. A rendszer ennek ellenére sem működött, a bejövő kábelt babrálták meg, ezt felismertem, mert egykor még én kötöttem a hálózatra. Már nem voltam illetékes megjavítani. El kellett hát fogadnom az energetikus ígéretét, hogy szól egy villanyszerelőnek és rövid időn belül megcsináltatja. Ez legfeljebb félórás munka.

Nem akartam azonban, hogy úgy állíttassék be a dolog, mint aki rémeket lát és feleslegesen háborgatja a magas köröket. A helyszínen egy jegyzőkönyvet írtam kiegészítve egy kis kapcsolási rajzzal. Ezen megjelöltem a javítandó részletet. Jobbnak láttam ily módon magam tájékoztatni az "első embert". A soron következő fogadóóráján a jegyzőkönyvvel a kezemben megjelentem. Itt jegyzem meg, a közbülső időben sem történt intézkedés, holott látogatásomat egy héttel előbb jeleznem kellett a Hivatalnak. A fogadtatás udvarias volt és egy csomó fölösleges adat kikérdezése után megkérdezték, hogy mi járatban vagyok. Türelmet erőltetve magamra elmondtam hát. Átadtam a jegyzőkönyvet és csak azt kértem, hogy amit csináltunk és csináltam, becsüljék meg és tartsák rendben. Azt kérni sem mertem, hogy használják is. (Ezt a demokráciában az iskola belügyének mondanák.) Ismét hetek teltek el, de ez ügyben nem történt semmi. A második fogadóórán nem vártam baráti szavakat. Bár a stílus most is udvarias volt. Legfeljebb a tartalommal volt bajom, mert csakúgy, mint korábban, szemrebbenés nélkül ígértek. (A fogadóórán a polgármesternek három munkatársa volt. Két jegyzetelő hölgy és a civil referens.) Amikor egy hónap múlva a harmadik fogadóórájára mentem, némi zavar támadt. Először is, a polgármester nem volt jelen, másodszor is a civil referens, aki ilyen esetben helyettesíti, meglátva, hogy várakozom, kijött az irodájából és a folyosón biztosított arról, hogy most már higgyem el, ő intézkedik, csak legyek egy kis türelemmel. Türelmetlen voltam és csak azt mondtam neki, hogy a megoldást már nem tőlük, hanem a közelgő választások után egy reményeim szerint más csapattól várom.

Túl vagyunk a választásokon, más a csapat. Az új emberek értesültek a kérésemről. Bizakodom, mert történtek már nekem is tetsző lépések. Az én bolhaügyemhez hasonló bőven akad. Remélem, nemsokára sorra kerülök. Mert hát hogyan is nézne ki, hogy ismét fogadóórákra kelljen járnom. Elég volt. A piros iskolában levő sportpálya ügye azért foglalkoztat, mert tudom és vallom, hogy szükség van rá.
    »VISSZA 


                              nti WEBDESIGN