»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 


MANN GYULA: A piros iskolába jártam - XVII. fejezet

XVII. Éjszakai kalandozások

Egyszer hallottam egy köszönést. Valahogy így szólt: "Kívánom, hogy legyen örömöd még egy pár szép holdvilágos éjszakában". Évek telnek el és ezt az örömöt sokan nem keresik. Lehet, hogy egész életük is eltelik e nélkül, hacsak a tévében nem látnak ilyet. Ez velünk másképp esett. A sok jeges éjszakák élményét tovább gazdagítottuk. Az ötlet M. Janitól származott (Janit Tóni bá'-tól örököltem). Azt javasolta, hogy karácsony után gyűjtsük össze a környéken kidobott, szebb karácsonyfákat, és ezekkel rakjuk körül a jégpályát. Majd a pálya szélére kitolt hó és jégtörmelék kitűnő alapot jelentett a beletűzdelt fenyőfáknak. Járva az éjszakákat a legszebb fákat madzaggal összekötözve húztuk a sportpályára. Az iskola amúgy sivár udvara reggelre ünneplőbe öltözött. A fákon itt-ott rajtafelejtett szaloncukor, fadísz csillant és fenyőerdő illata szállt a levegőben. A jég elolvadását követően, február vége felé a fákat egy halomba gyűjtöttük és egy téli tábortüzet rakva belőlük, búcsúztunk tőlük. Emléküket a sok gyerek sokáig megőrizte és a jégpályán hagyományossá lett a karácsonyfa díszítés.

Jani középiskolás fiatalember volt és jobban érezte magát a gyerekek között, mint a diszkóban, és a gyerekek is imádták. Lomha járású mackó volt, a sok kölyök lógott rajta. Idős édesapja akkoriban halt meg. Talán bánatfelejtésből vagy hiánypótlásból nagyon ragaszkodott hozzánk. Nem kárpótolhattuk veszteségéért, de örültünk, hogy jól érezte magát velünk.

Ha újra korcsolyapályát csinálnék, biztosan gyűjteném a karácsonyfákat. Jani! Ugye velem tartanál?
    »VISSZA 


                              nti WEBDESIGN