»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 


MANN GYULA: A piros iskolába jártam - XX. fejezet

XX. A messziről jött emberek

Számomra nagy öröm volt megtapasztalni, hogy a szülők és gyermekek mellett kezdetektől más segítőim is akadtak. Előbb az Újpalotai Szabadidő Központ (USZIK) munkatársai, majd a hozzájuk kötődő barátok is eljöttek. Ez a hálózat ez egész lakótelepre kiterjedt. A maroknyi lelkes népművelő csapat kereste a civil szerveződés csíráit és próbálták ezeket a köröket gyámolítani, összegyűjteni. Szolgálatot végeztek akkor és ott úgy, hogy ha nekünk lapátos emberekre volt szükségünk, akkor velünk lapátoltak. Még csak a munka elején jártunk, de már a jövőt tervezgettük. Az iskolában a "szülői mandátumom" egyszer csak lejár és kár lenne a szerzett lendületet elveszíteni. Vágytunk az érdemes kihívásokra. Úgy gondoltuk, hogy ez a vállalás tőlünk el is várható. Így is lett. 1983-ban megszületett az elhatározás, hogy egyesületet alapítva tovább tágítsuk lehetőségeinket. Jobb szót nem találva, városvédő-városszépítő tevékenykedésben gondoltuk szerepkörünket.

Nem hallgathatom el, hogy az iskola szülőiből álló baráti köröm nem jött velem tovább ezen az úton. Egyesületalapító szándékunkat bizalmatlanul szemlélték. Legjobb esetben is amolyan gittegyletnek vélték. A piros iskola környékén az efféle szándékról így szoktak vélekedni. De kár, hogy nem szabadították fel magukat a beidegződött görcsök szorításából, hiszen az első (nagyon is fontos!) lépéseket már együtt megtettük. Ha ők is csatlakoztak volna, mára már előrébb lehetnénk. Az egyesület az elöljárósággal '83-ban megvívott "kötelező" csatározás után '84-ben mint az Újpalotaiak Baráti Köre (ÚBK) megalakult. (Mi az, hogy városvédő? Mivel a városvédelmet a hatalom saját privilégiumának tartotta, szó sem lehetett róla.) Tevékenysége sokunk számára hozott maradandó szép emlékeket. Kéthetente rendezett "Társalgó" című programjára szívesen jöttek beszélgetésre az akkori idők jeles személyiségei. A kultúra, a közélet, az egészségügy, a sport vagy éppen az egyházak területéről. Számos tevékenységünk közül csak néhány. Föltérképeztük és tervezgettük a távvezetékek alatti terület kiskertek céljára történő hasznosítását. Sürgettük a múzeum és a könyvtár bővítését, a Főtér fejlesztését és ott szökőkút létrehozását, templom építését, stb. Örömmel látom, hogy ezekből néhány, ha nagyon megkésve is, de mára megvalósult. Kár, hogy ezt a könyvtár vezetőnője Kováts Márta és a nagyszerű Márton Mihály plébános már nem érhette meg. Ők harcoltak legtöbbet mindezért. Odaátról alighanem ők adták meg az indító lökést.

1989-től más szelek is fújnak. Új erők szerveződtek, új arcokkal. Mondják, az egyesület már nem a régi. Az alapító tagok közül többen elköltöztünk. Az átalakuló társaság más jellegű, már nem "lapátos" emberek. Nem politizálnak. Kár, hogy kevesebb a "fiatal" is körükben. Tőlünk viszont annak idején azt várták, hogy elcsöndesedjünk, ne mozgolódjunk. A tanács vezetői lekezelően afféle zöldfülű fiataloknak neveztek bennünket, az akkor harminc-negyven éveseket. Egyesületi barátaim elcsendesült délutánjaihoz kívánok friss szeleket hozó reggeleket.
    »VISSZA 


                              nti WEBDESIGN