»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 

LEGYENEK ÖNÖK IS MILLIOMOSOK!
(avagy, egy televíziós játék kulisszatitkai)

(Megjelent az Újpalota 2000 folyóirat 2001. márciusi számában.)

 Aránylag egyszerűnek látszott. Elmegyünk a Pólusba, beszélek a játékvezetővel, megnézem a forgatást, kilesem a titkokat és elmesélem Önöknek. Eleinte ment is minden, mint a karikacsapás. Az Office melletti stúdió előterébe simán bejutottunk és Pakots Zsolt főgyártásvezető már kísért is fel az emeletre, ahol a játékvezető pihent. Talán ez volt a baj. Talán nem kellett volna felzavarni, és adás előtt zaklatni. A kölcsönös bemutatkozás után – mert mondta, hogy siessünk – belevágtam a közepébe:

- Mennyire szórakoztató Önnek ez a játék?
- Ez az első komoly kérdés?
- Igen. Miért, nem tetszik?
- Hát… nem igen. Ráadásul még pihennem kellene.
- Oké. Mikor kezdett játékokkal, vetélkedőkkel foglalkozni? Ez jó?
- Nem jó. Ez benne van a Ki-Kicsodában. Érdemi kérdést kérek.
- Volt-e az elmúlt időszakban valami ciki, vagy érdekesség?
- Volt.
- Mesélne erről valamit?
- Nem.
- Hm. Hát akkor…
- Én írjam meg a cikkét? Kérdezzen rendesen!
- Volt-e valami…
- Állj! A volt-e valami, az nem jó kérdés.

Ekkor azt gondoltam, hogy talán ki kéne menni, mert ez a Vágó István bizony nem egy könnyű eset. Elátkoztam magamban azt a percet, amikor engedélyt kértem az RTL-től, hogy részt vehessünk a forgatáson. De ha már itt vagyok … meg már mosolyog is … na, nyomás tovább.

- Most tisztára zavarba hozott. Na jó. Kik a jobb játékosok, a nők vagy a férfiak?
- Látja, ez már érdekes, erről van véleményem. Tény, hogy a hölgyek lényegesen eredményesebbek. Egyrészt, mintha tényleg lenne egy női megérzésük, másrészt vállalkozóbb kedvűek. És a vállalkozó kedv nélkül itt nem igen lehet eredményt elérni. Nyilvánvalóan ennek a játéknak is van némi szerencse jellege, de van egy olyan logika, ami szerint talán nem feltétlenül a tények, hanem a tapasztalatok alapján döntenek. Ebben viszont sokkal jobbak a hölgyek. Jobban átérzik a lehetőségeket és jobban is bíznak azokban. Végül is lehet, hogy ezt nevezzük női megérzésnek. 
- Sokszor előfordul, hogy kifejezetten izgulnak a játékosok. Segít nekik abban, hogy oldódjon a feszültség?
- Nem. Soha nem segítek.
- Nem beszélget velük az adás előtt, ezzel is segítve, hogy feloldódjanak a szokatlan környezettől?
- Nem bizony! Sőt. Senki nem beszélget a játékosokkal, mert itt találkozunk velük először. Már benn ülnek a stúdióban, és nem megyek be hozzájuk, mert nem akarom befolyásolni magam, mert azt akarom, hogy rám is éppen úgy hasson egy játékos, mint a nézőre. De abban az értelemben nem segítek, hogy oldódjon a feszültség. Éppen hogy fokozni akarom az izgalmat és a feszültséget! Azt akarom, hogy a játékos rosszul érezze magát. Ebben segítség nekem a magas szék, ezért van az aréna, ezért ülnek a nézők körbe-körbe és ezért vannak a fények, a zene és a füst. A játékos rosszul érzi magát és itt ez így a jó.
- Jó néhány játékot vezetett már, a Milliomos miben különbözik a többitől?
- Ez a játék mindegyik közül az egyik legkönnyebb és legnehezebb is egyben. Könnyű, mert megadjuk a jó választ, csak ki kell választani a másik három közül. Emellett ott a három mentőöv, ami azért elég nagy segítség. De a legfontosabb, hogy ott van előtte a helyes válasz, csak ki kell választani. További segítség, hogy garantált nyeremények vannak, és a legnagyobb segítség az, hogyha végképp tanácstalan, akkor megáll és elviszi azt az összeget, amit addig nyert. A nehézségek azok az izgalmi hatások, melyekről már beszéltünk. Tehát nem azért vagyok ott, hogy segítsem és nem azért, hogy idegesítsem, hanem azért, hogyha dönt, akkor a kockázatát érezhetővé tegyem. És ha mégis vállalja – és ők a nők többnyire – akkor nagyon sok pénzt tudnak elvinni tőlünk. A magyar néző nem szereti, ha valaki sokat nyer teljesítmény nélkül. A postást – aki 20 milliót nyert - senki sem irigyelte, mert úgy ítélték meg, hogy ő ezért megdolgozott. A személyisége vonzó volt és a tudása megalapozott, amit a néző elfogadott.
- Volt már arra eset, hogy a beszálló kérdésre senki nem tudta a jó választ?
- Sokszor volt ilyen, de ezek nem kerülnek adásba.
- Amikor megjelenik a kérdés, Önnek megjelenik a helyes válasz?
- Nem. Én sem kapok semmilyen segítséget, nekem is minden kérdés új. A számítógépben mintegy tízezer kérdés van betáplálva. A helyes válasz nekem is akkor jelenik meg, amikor a játékosnak és a nézőknek megjelenik. Kérem, nézzék majd meg az adás idején, hogy így van. (Megnéztük, így igaz.). Amikor megjelölte, akkor kapok információkat a helyes válaszról. De ez a játék úgy van kitalálva, hogy a játékvezető sem tudja a jó választ. Együtt meditálunk, vitatkozgatunk, felteszek kérdőjeleket, ezzel próbálom befolyásolni, de sohasem úgy, hogy ez a helyes válasz felé terelje, vagy attól el. Hiszen elvileg én sem tudom, hogy mi a jó válasz. Azért elvileg, mert persze egy csomó mindenre eddigi olvasmányaim és tanulmányaim alapján tudom a helyes választ.
- Hogyan lehet éveken át ugyanolyan hőfokon vezetni a műsort, mi az, ami vonzóvá teszi az Ön számára ezt a játékot? Mi jelent kihívást Önnek?
- A játékos. Mert ő mindig más. A körülmények változatlanok, a munkatársaimmal régóta együtt dolgozom, rám már nem nagyon hat a zene és a fény, de egy valami mindig más, és ez a játékos. Mindenkihez máshogy kell viszonyulni. Két ember, ha találkozik, akkor az a viszony csak rájuk lesz jellemző. A játékosok jönnek egymás után és - szerencsére - mindegyikük más és más. Ez az érdekes és számomra ez teszi izgalmassá a dolgokat. Nekem az jelenti a kihívást, hogy ha megjelenik a kérdés, és különböző műveltségi adatok alapján kicsit meg tudom keverni a játékost. Olyan adatokat mondok, amikből neki el kell döntenie, hogy azok odatartoznak-e vagy sem. Ettől lesz intellektuális ez a játék.

Na! Azért csak összejött valahogy. Miután még volt jó negyedóra a kezdésig és pihenni kívánt, magára hagytam és leballagtam. Az előtér már tele emberekkel, ők lesznek a nézők, a játékosok mind a stúdióban vannak. Megközelíthetetlenek. (- Hogyan választják ki a játékosokat? – kérdezem a főgyártásvezetőt. – A posta lemezen megküldi azok adatait, akik sikeresen válaszoltak a feltett kérdésre és a számítógép véletlenszerűen kiválasztja azokat, akiket visszahívunk.) Alkohol nincs, így iszom egy kávét, de még a végére sem érek, nyílik az ajtó, és már törtetünk is befelé. Hát elég nyomasztó egy hely, mármint annak, aki játszani fog. A nép körben, mint a cirkuszban, fent lámpa- és trafóhegyek, lent minden irányban kamerák. Két hatalmas kivetítőn követhetőek az események, de néhány tévékészülék is segíti a tájékozódást. Egyszerre egy porondmester dobban a színre és elmagyarázza a népnek, hogy mi is fog itt történni a következő négy órában. Megtudjuk, hogyan kell viselkednünk: rágót kiköpni, cukorkát lenyelni és örülni, mosolyogni, tapsolni, fütyülni és visítani. A mester igyekszik jó kedvre deríteni, és sikerrel jár, mert a közönség veszi a lapot. Megtudjuk, hogy a délelőtti felvételeken nem nyerte meg senki a 40 milliót (- A megnyert összeget adómentes? - Sajnos nem, meg kell adózni. Mindenesetre a nyertes az adás után azonnal megkapja a feltöltött kártyáját. Ellenőriztem. Valóban megkapják, nem úgy, mint az MTV-n, a néhai IQ Casinóban!). A szék alól kihalásszuk és kipróbáljuk a gépeinket, melyekkel segíthetünk az elbizonytalanodott játékosnak. A porondmester kéri, hogy csak az nyomjon, aki tudja a helyes választ, de hát ki tudja, hogy ki mit tud? Majd meglátjuk. Hirtelen fény bekapcsol, zene beindul és jön Vágó István, hogy a Híradó előtt köszöntsön bennünket otthon. (- Mikor kerül adásba a mai nap? – Talán egy hónap múlva.)

Íme a beszálló kérdés:

Tegyék a hivatalban eltöltött idő szerint növekvő sorrendbe az Egyesült Államok elnökeit:
a: LINCOLN              b: ROOSEVELT
c: KENNEDY            d: REAGEN

A beszálló kérdésre ketten tudják a választ (a sorrend: c, a, b, d) és közülük a leggyorsabb – Szilágyi József, egy idősebb úr Debrecenből (- Előfordult már, hogy senki sem tudta a beugró választ? – Persze, gyakran megesik, ezeket nem adjuk adásba). 
Leállunk, mert nincs a helyszínen a játék sava-borsa. Kiskocsin becipelik a számítógépet, előkerülnek a székek, vizet hoznak... kezdődik. Vágó István és Szilágyi János jönnek, mintha mi sem történt volna.

A negyedik kérdés (50 ezerért) fogós Szilágyi úrnak: 

Melyik Shakespeare műben tűnik fel Yorik, az egykori udvari bolond koponyája?
a: III. RICHÁRD        b: V. HENRIK
c: HAMLET               d: LEAR KIRÁLY

A segítségünket kéri. Nyomjuk a gombokat, a legtöbbünk a “c”-re szavaz és mit ád Isten, ez a jó válasz. A 300 ezres még fogósabb:  

Őfelsége kije volt Hrabal könyvének hőse?
a: PUCERÁJA           b: BÖLLÉRE
c: PINCÉRE               d: BORBÉLYA

 Nem tudja és már mi sem segíthetünk. Telefonál az unokatestvérének, de sajna hiába, ő sem olvas Hrabalt. A játékvezető – bár csak ritkán teszi – most segíteni próbál kicsit, felhívja Szilágyi úr figyelmét a kérdésben levő “kije” szóra, ami kizár egy választ a négy közül, de a debreceni úr mégis a “Puceráj”-t jelölteti, és már mehet is átvenni az adózandó százezret.

Újabb sorkérdés következik a maradék kilencnek. Egy székelyudvarhelyi származású, Szegeden élő doktornő, Szakács Réka elmeorvos-pszichiáternek kedvez a szerencse. A szimpatikus doktornőnek pechje van, hiszen olyan kérdéseket kap, melyekről Erdélyben nem igen tanulhatott. Portisch Lajosról nem hallott, így 25 ezerért segítünk neki. 50 ezerért Erkel operákat kap, és a felezőt kéri, így sikerül válaszolnia. 200 ezerért magyar balett művészek közül kell választania (őket sem igen oktatják Romániában), telefonon kér hát segítséget, sikerrel. (- Kik állítják össze a kérdéseket? – Erről semmit sem mondhatok, ez a legtitkosabb része az egésznek! - mondja Pakots Zsolt.). 300 ezerért Horthy István halálának körülményeit kérdezik és ez sem tananyag a határon túl. Réka hezitál a repülőgép-baleset és a tengeri csata között (a hadifogságot és a vadászbalesetet elveti). István és Réka halkan beszélgetnek, de ez a párbeszéd csak foszlányokban hallható, elnyomja hangjukat a teremzaj. A doktornő kicsit ideges, ez leginkább onnan látható, hogy gyakran igazgatja a szemüvegét. István újból segíteni akar - érdekes, az emeleten azt mondta, hogy csak ritkán teszi – szóba hozza a Gellért-hegyi Szabadság szobrot, ahol a hölgy a legenda szerint eredetileg nem pálmaágat tartott a kezében, de ezt a legendát Réka nem ismeri. Telnek a percek, nehezen mer dönteni. Végül segíti őt az a bizonyos női megérzése és játszhatna tovább, de lejárt a műsoridő és szünet következik.

Mintegy negyedóra múlva kezdődik újból a felvétel. A ceremónia szerint a Híradó előtt Réka és István ismét köszöntik a nézőket. A doktornő átöltözött, ezzel is azt a látszatot keltve, hogy valójában másnap kerül sor a játékra. Nem igazán tudom, hogy mi szükség van erre, hiszen a fél ország tudja, hogy felvételről megy a játék, na de mindegy.

Félmillióért ki kell választania, hogy melyik magyar származású tudós nem kapott Nobel-díjat: Bárány Róbert, Békési György, Kármán Tódor vagy Gábor Dénes? Sikeresen választja Kármán Tódort és jöhet a 800 ezres:

Kinek a műve alapján készült a Halálos tavasz?
a: HERCZEG FERENC         b: HELTAI JENŐ
c: ZILAHY LAJOS                d: SZÉP ERNŐ

Szakács Réka nem sokat gondolkodik. Zilahyt  választja, sikerrel. Elérkezett a milliomossá válás izgalmas pillanata. Vágó István már olvassa is a másfélmilliós kérdést:

Melyik településen kezdődött 1945-ben a földosztás?
a: KÁPOLNA                        b: BATTONYA
c: PUSZTASZER                   d: TARPA

Közösen kiderítik, hogy melyik település miről ismert. Megtudjuk, hogy Kápolnán Károlyi Mihály osztott földet, de nem 45-ben, hanem 18-ban. Battonyát foglalta el először a szovjet hadsereg (régebben így mondtuk: felszabadította). A doktornő viccelődik a játékvezetővel. úgy tűnik, mostanra teljesen megnyugodott. Tarpa és Pusztaszer között viszont nem tud választani. Vágó győzködi, utal a már egyszer sikeres megérzésére, de Réka nem kockáztat. Végül – játékon kívül – Pusztaszertjelöli, és ez lett volna a jó válasz! Az előcsarnokban Szakács Réka aláírásával igazolja, hogy 800 ezer forinttal lett gazdagabb, bár mint tudjuk, ezt meg kell adóznia. Kelemen Árpád lefotózza, ekkor lépek mellé: 
- Gratulálok doktornő. Hogy érezte magát az elmúlt húsz percben?

- Megtapasztaltam egy sajátos érzést, ami szerint az elmeorvos is ideges.
- Az első rész volt könnyebb, vagy a második?
- Mindkét fázisnak meg voltak a maguk buktatói, a feszültségi szintjeik. Nyilván, ahogy növekedik a pénzösszeg, úgy nő a feszültség is. Annak ellenére, hogy elsősorban a sikerélmény volt a célom, az egyre emelkedő anyagi érték azért kódolt valamit a tudatomban és nagyon feszültté tett. Persze, nem mondom, jól jött a megnyert összeg.
- Vágó István milyen hatással volt önre?
- Rendkívül szórakoztató ember. Nem éreztem, hogy el akart volna bizonytalanítani, hiszen amit tudtam, azt tudtam, amit pedig nem, azt átvészeltem a segítségével. Úgy érzem inkább segítőkész volt, amit ezúton is köszönöm neki és mindenki másnak is.

Titkokról nem tudok beszámolni Önöknek. Bármennyire meresztettem szemeimet, semmi sumákot nem tudtam felfedezni. Az RTL, és az igen készséges Pakots Zsolt jóvoltából mindenhová eljutottam. Láttam a keverőpultot, néztem a számítógépet, a felezés valóban véletlenszerűen történik. Vágó István előtt valóban csak akkor jelenik meg a helyes válaszról néhány információ, amikor már megjelölték a választ. Ottlétünk alatt minden flottul ment, baki, balhé, ciki, morgolódás nem volt, ami nekem talán kár, hiszen így szegényebb lettem egy jó sztorival, de a jelenlévőknek mindenképpen így a jobb. Egy jó tanáccsal azért szolgált a főgyártásvezető: akik játszani szeretnének, azok telefonáljanak sokszor, mert a posta számítógépét rendszeresen ürítik. 

2001. március 13-án, 17 óta 16 perckor egy szegedi doktornő majdnem milliomos lett.
Talán Önöknek is sikerülhet mindez, egyszer!

Várhegyi Gábor




                              nti WEBDESIGN