»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 


MANN GYULA: A piros iskolába jártam - XII. fejezet

XII. Specialisták

Idővel minden feladat Specialistákat talált. K. Tibor és neje, Márti zsíroskenyér-gyártásból és teafőzésből "doktorált". Ez nem túlzás, mert hát mivel is lehetne magyarázható, hogy a "büfé" előtt mindig hosszú sorokban állt a sok gyerek, mint akik sohasem ettek. Eldobált kenyérdarabokra nem emlékszem. A környéket a lilahagyma, a csemegeuborka és a piacon vett disznózsír illata járta át. Ezekre emlékezve ma is összefut a nyál a számban. E. Józsi, miután az iskola összes szülői értekezletét meglátogatta - így toborozva szülőket ügyünkhöz - szürke vatelinos munkakabátjában, fején a már-már hozzánőtt tarka bojtos sapkájában a jégpályán ügyelte a rendet. A bliccelőket (mindig azt a néhány jobb módú mákvirágot) határozott, de emberséges szavakkal tette helyre. Mosolygós kislánya a nyomában járt. Kedves családja volt, téliesített verandáján ez idő szerint is citromfa érlelte termését.

A korcsolyák kopnak, a kopott korcsolyavasak köszörüléssel élesíthetők. Egy napon ennek is "specialistája" akadt. Felajánlását örömmel fogadtuk. A büfétől mintegy 5-6 méterre az iskola műhelye, benne két köves köszörűvel, kínálta a megoldás lehetőségét. Idővel észrevettük, hogy a köszörűs pénzt kér, saját zsebre dolgozik. Meg kellett válnunk tőle. A nevére nem emlékszem - nem tartozott közénk. Az is igaz, hogy a köszörülésnek később sem akadt gazdája.

"Jeget csinálni a bolond is tud" - hallottam valahol. Igaz, nem nagy tudomány. Merőben másképp gondolta ezt Sz. Józsi. Szerinte jeget csinálni csak Ő tud, bár ez az állítása sok vidám heccelődésnek adott teret. Alacsony termetével, sötétkeretes szemüvegével amúgy is vidámságot sugárzott jelenléte. Sofőr lévén csak esténként gurított le egy-két kortyot és jött locsolni. A locsoló tömlő kétcolos, tehát elég vastag. Józsink a tömlő végén, a pálya közepén állt. A "Nyisd meg a csapot!" vezényszavára elindult a "jégbalett". A hirtelen jött víznyomás - ahogy az a vízsugár működtette gépeknél is ismert - emberünket is gyors pörgésbe hozta. Előbb két, majd egy lábon táncolt, később seggre esve folytatta tovább a pörgést. Valami ördöngös mozdulattal elérte, hogy pörgése irányt váltson. Így a locsolótömlő, mely korábban az órarugó módjára köré csavarodott, most az ellenkező irányba tette mindezt. "Zárd már el, b…meg!" kiáltását csak vonakodva teljesítettük, tudván, hogy ezzel vége szakad e nagyszerű bemutatónak. Azt mondanom sem kell, hogy akik ott álltunk, kaptunk a képünkbe a szertefröcskölő vízből. Kárpótolt azonban a mutatvány, amelyhez foghatót még évekkel később sem produkált senki. Túl ezen a történeten Ő nem csak locsolta a jeget, hanem, ahogy tőle hallottuk, "gyógyította", "hizlalta"és "fényesítette" azt. Nem csoda hát, hogy a reggeli nap a simára gyógyított, meghizlalt, békésen elnyúló jégen fényesen tükröződött, hogy aztán fénye tovább ragyoghasson a sok gyerek szemében is.
    »VISSZA 


                              nti WEBDESIGN