»Kezdőlap  » Galéria  » Képes kalauz  » Online helyi újság  » Civil szervezetek  » Intézmények  » Helytörténet  » Programok  » Kapcsolat 


MANN GYULA: A piros iskolába jártam - XIX. fejezet

XIX. Végre ünnepelhetünk!

Megvoltak a technikai eszközök, napról-napra felállt a szülői stáb, üzemszerűen működtünk. Az időjárás is kedvezett. Karácsony elejétől február közepéig hideg volt. A jövőre nézve úgy gondoltuk, hogy biztosabb lesz, ha a működést nem arra alapozzuk, hogy majd a "rendes szülők" mindig ellátják a munkát. Az iskolához akkoriban körülbelül 1800 szülő tartozott. Ennek a 90 mégis csak az 5%-a. Többen voltak, akik bennünket "hülye szülőknek" vagy "ráérő szülőknek" tartottak. Magam is szembesültem ezzel, amikor a saját osztályomban a szülői értekezleten arra kértem őket, hogy segítsenek. A szinte csak anyukákból álló társaságból érkező válaszok rendre arra hivatkoztak, hogy az ő férjük dolgozik. Ilyenkor nehéz volt szalonképesnek maradnom…

Az estéiket is munkával töltő apukák sorába tartoztunk mi is. Az apró különbség csak az volt, hogy nem csak a saját gyermekeink kedvéért, hanem az övékéért is dolgoztunk. Ki ezt, ki azt teszi le a kis, illetve a nagy család asztalára. Persze ez nem volt kötelező. Sokat azonban nem zavartak ezek a vélekedések, de azért számolnunk kellett velük. Úgy gondoltuk hát, hogy a jövőben a pályaműködtetést rá kellene bízni néhány jóindulatú, ráérő idővel rendelkező környékbeli nyugdíjasra. Már kitaláltuk a rendszert, és az működött is, elég, ha megtanulják és átveszik. A zsíros kenyér- és a teaeladás nem hozott bevételt - anyagáron adtuk. A személyenkénti három forintos gyerek és hat forintos felnőtt jegyből származó haszon legyen az övék. Jól jön a nyugdíj pótlására. Amit az állam az üzemeltetéshez hozzáad, az semmi, ahhoz a "nyereséghez" képest, amit az előző években megtakarított azzal, hogy egy fillért sem költött hasonlókra. Persze, ennek a "takarékosságnak" súlyos vesztesei voltunk. A Tanácshoz eljuttatott javaslatunk süket fülekre talált. Elutasították. (Most, amikor ezeket a sorokat írom, örömmel nyugtázom, hogy igazunk volt. Nehezebb gazdasági helyzetben is lehet nagyvonalúbb a kerületi vezetés, amikor a Pattogós Iskolában 2 hónap időtartamig 11 millió Ft-ot szán egy műjégpálya fenntartására.)

Minthogy egy idő óta a bevétel és kiadás aránya pozitív képet mutatott, közakarattal úgy határoztunk, hogy a sportpálya építésében és üzemeltetésében résztvevők számára - tehát magunknak! - ünnepséget rendezünk, ezért a bevételből egy meghatározott összeget erre a célra használunk. Helyszín az iskola kölcsönbe kért étterme és konyhája volt, hiszen "ide jártunk" - meg aztán amúgy sem találtunk volna más helyet. A pacalt - mivel hiánycikk volt - egy protekcióval rendelkező szülőtársunk szerezte be egy belvárosi boltban, ahol dolgozott. A hurkát, a kolbászt - mint régen a szülői házban - magunk töltöttük. Sütemény, pogácsa is került az otthonról. Reggel óta ment a sürgés-forgás a konyhában. Szakács is akadt bőven, mint egy lagziban. A meghívókat gondos akkurátussággal magam hordtam ki, vigyázva, hogy az érintettek közül nehogy valakiről megfelejtkezzem. Nem volt ott mindenki, de több mint 60 embernek emlékezetes estélye volt az esemény. A meghívott iskolavezetők szokásukhoz híven időben hazamentek, és a hangulat egyre oldottabb lett. D. Józsi barátom és felesége (gyermekeik nem a mi iskolánkba jártak) könnyes szemekkel hálálkodtak, hogy lakótelepi életük első társasági szórakozását találták körünkben. Mindnyájan hasonlóképpen voltunk ezzel. Tánctudás híján felszabadultságomban - megelőzve koromat - úgy járt kezem-lábam (úgy hadonásztam), ahogy ezt ma az avatottak a divat szerint teszik. Éjfél után rendet csináltunk, úgy hagytuk ott a sulit és hazafele menet ki-ki még énekelte az esti dalokat. Aki nem jött el, az csak sajnálhatta.

Mint minden szezon után, így akkor is a bevételből szármaszó pénzt az SZMK (Szülői Munka Közösség) az iskolai könyvtárnak adta. Igaz, akkor a "dőzsölés miatt" valamivel kevesebb volt ez az összeg, de jól jött, mert az akkoriban népszerűsödő számítástechnikai eszközökre mindig elkölthető volt.

Ünnepet máskor már nem rendeztünk. Azt az egyszerit úgysem lehetett volna felülmúlni.
    »VISSZA 


                              nti WEBDESIGN